Reggel

xxx

Ismét a láncok csörömpölésére ébredtem a vérrel áztatott ágyam egyetlen tiszta szegletén. A többiek ismét a rácsokat döngetve próbáltak szabadságért esedezni, de az őrök figyelmen kívül hagyták őket. Felém közeledve előkapták a gumibotokat, hiszen nem tudták, hogy most éppen mit teszek velük. A cellámban tizenhét monstrum vesztette életét, csupán a képességem miatt. Ahogy haladtak felém a zaj fokozatosan halkult, ők is rettegtek tőlem. Nem tudták, hogy mikor török ki ismét magamból. Nem tudták, hogy mikor kezdődik ismét a kivégzés. Én sem tudtam, általában magától történt minden. Amikor az árnyak előtörtek, és a démonok is megjelentek mellettem, akkor mindenki tudta, hogy itt az idő. A rabok egyesével ölték meg magukat, vagy éppen álltak oda. "Képes vagyok szolgálni magát felség! Az áldozat magáért én vagyok." Sosem lennék képes öntudatúlag bárkit is bántani. Egy csapásra el tudtam venni az életüket, de én sosem tettem. A piszkos munkát ők végezték. Az árnyak.