Vajon tényleg csak álom volt? (2/1)

A fejezet azért ennyire cseppnyi, mert a további részleteket új részbe szeretném csoportosítani! Ezáltal a fejeztetnek két része lesz! Egy rövid és egy nagyon hosszú,a mi szombaton lesz kész. Remélem Ő is elnyeri tetszéseteket, annak ellenére, hogy ennyire rövid

*ez a fejezet egy rab szempontjából íródik*

-Jöjjön utánam Uram! - szólt rám az egyik őr.

- Őh, oké - motyogtam neki. Egy hatalmas embernek nem mernék mást visszaszólni. Itt a pénzem miatt senki sem fog velem úri módon bánni. Egy hosszú, szürke folyosón sétáltunk végig, amin már a vakolat is megindult lefelé.- Miféle hely ez? - kérdeztem magamban - Ha itt nem halok meg, akkor másol sem - rendezgettem magamban a gondolataimat. A folyosón szörnyű, orrfacsaró szag volt, valószínűleg valamelyik vegyszer árasztotta magából. Lassan betörő fényre lettem figyelmes a folyosó végén, ami nem volt más mint egy kicsi ablak. A cellákba is lassan belátást nyújtott a fény. Minden cella rendezett volt, nem volt mocskos sem bűzölgő. A mellékhelyiség és a fürdő is el volt kerítve. Minden lépésnél a tekintetemet járattam balra-jobbra, hogy minden cellába megfelelő betekintést kapjak, majd megakadt  a szeme egy cellán. Véres volt, de nem kicsit és dupla rács védte. Egy lányt figyeltem meg a mocsok közepén, aki éppen a nadrágjával játszott és felkapta a tekintetét. Egy gyönyörű világosbarna hajú lány volt, angyali kinézettel. Rám mosolygott, majd tovább piszkálta a nadrágját, én csak tovább figyeltem Őt. Ragyogott a véres ruhájában is.

- Mit tett ez a lány? - kérdeztem értetlenkedve az őrt.

- Majd a többieket kérdezd 95374-es - mondandóját befejezve leoldotta rólam a bilincset, majd a ruhámnál fogva berántott a cellámba, és rám zárta a rácsot.

- Javaslom barátkozz össze vele, egy ideig még itt leszel! - fordult vissza a rácsok fele. -Egy ilyen gyönyörű lány mit tud tenni, amiért le kell csukni? - kérdeztem értetlenkedve magamtól. Mitsem törődve a gondoltaimal elkezdtem fürkészni a szobámat, minden olyan dolgot megtaláltam benn, ami az élethez kell. A fürdőben a gyönyörű tengerkék csempe a tenger hatását keltette. A cellám vajszínű tapétába volt burkolva, az ágyamon pedig vörös lepedő és barna párnák díszelegtek. Hosszabb nézelődés után felfedeztem egy órát, ami hat órát ütött, ezért úgy határoztam, hogy ledőlök....